DÁP után EUDI: a bankok eddigi fejlesztései önmagukban kevésnek bizonyulhatnak
A magyar Digitális Állampolgárság Programra (DÁP) épített banki fejlesztések hasznos kiindulópontot jelentenek, az uniós EUDI-adattárcák megjelenésével azonban a pénzügyi szolgáltatóknak új ellenőrzési és adatbeszerzési feladatokra is fel kell készülniük – mondta Malinkó Péter, a Contum ügyvezetője. A szakember szerint az adattárca nem egyszerűen egy újabb belépési mód: a banknak a magyar és a más tagállamokból érkező személyazonosító adatokat és igazolásokat is fogadnia, ellenőriznie és az ügyfél-átvilágításban felhasználnia kell tudnia.
Ha például egy ügyfél adattárcával kezdi meg az online számlanyitást, de a szokásos átvilágításhoz szükséges lakcím nem szerepel a bemutatott adatok között, a banknak megfelelő igazolásból vagy más megbízható forrásból kell beszereznie a hiányzó adatot. Külföldi ügyfél esetében a magyar ügyfelekhez kialakított állami adatlekérdezés nem feltétlenül használható, ezért az adatbeszerzés és az ellenőrzés teljes folyamatát a különböző eseteknek megfelelően kell kialakítani.
Közös ügyintézési folyamat, eltérő ellenőrzési ágak
Ugyanahhoz a banki szolgáltatáshoz több azonosítási út is vezethet, ezért a banknak közös ügyintézési folyamatot, de eltérő ellenőrzési ágakat érdemes kialakítania. Az adattárcából bemutatott adatok és igazolások eredete, érvényessége automatizáltan, akár másodpercek alatt ellenőrizhető. A távoli okmányos ágon ezzel szemben az okmány és az azt bemutató személy vizsgálata további technikai, gyakran manuális lépéseket igényel, ami növelheti az ügyintézés idejét és költségét. Ha a bank ezt az utat alkalmazza, az indokát is dokumentálnia kell.
Üzleti előny: gyorsabb folyamatok, kevesebb manuális munka
Malinkó Péter két ügyfélhelyzetet emelt ki, ahol kézzelfogható előnyt jelenthet az EUDI-adattárca. Az online életbiztosítás-kötésnél az ügyfél ma gyakran maga adja meg okmányadatait, majd külön azonosítási és ellenőrzési lépéseken megy át. Adattárcával bemutathatná személyazonosító adatait, amelyek hitelessége és érvényessége automatizáltan ellenőrizhető, ami az ügyfélnek gyorsabb folyamatot, a biztosítónak kevesebb adatrögzítést és manuális ellenőrzést jelenthet. A szerződéshez szükséges további adatokat ettől még be kell szerezni: magyar ügyfélnél megfelelő jogosultsággal a kormányzati KKSZB/SASZ szolgáltatáson keresztüli automatikus adatlekérdezés, külföldi ügyfélnél pedig megfelelő adattárcás igazolás adhat lehetőséget.
A második eset egy meglévő, akár befektetési ügyfél lakcímváltozása. Ma ez dokumentumküldéssel és külön ellenőrzéssel járhat. Ha az ügyfél rendelkezik megfelelő adattárcás lakcímigazolással, azt magyar és külföldi ügyfél egyaránt bemutathatná, a szolgáltató pedig az ellenőrzés után gyorsabban frissíthetné az adatot. Így az ügyfélnek kevesebb igazolást kell beküldenie, a szolgáltató pedig megbízható forrásból rendezheti az adatfrissítést.
A működőképességet tesztekkel kell igazolni
A sikeres technikai csatlakozás után a teljes banki folyamat működését kell igazolni többféle EUDI-adattárcával. A közös előírásoknak megfelelő adattárcák technikai megvalósítása is eltérhet, ezért ugyanazokat a releváns teszteket több adattárcával és formátummal is el kell végezni. Egy egyedi banki integrációnál százas nagyságrendű tesztkombinációval érdemes számolni. Ellenőrizendő például, hogy a név formátumbeli eltérése megfelelően kezelhető-e, illetve egy érvénytelen igazolás nem eredményez-e tévesen sikeres azonosítást. A technikai kompatibilitás tesztelésének és fenntartásának jelentős része külső platformra bízható, a saját ügyfélfolyamatok és üzleti döntések ellenőrzése azonban banki feladat marad.
Három döntéssel érdemes kezdeni a felkészülést
A felkészülést az üzleti, a digitális és a megfelelési terület három közös döntésével érdemes kezdeni, még a technológia kiválasztása előtt. Az első az érintett folyamatok és a szükséges szolgáltatások meghatározása: a megvalósítandó integrációs kötelezettségekből kiindulva kell azonosítani az érintett üzleti folyamatokat és funkciókat, és a meglévő DÁP-integráció képességeit összevetni az új követelményekkel. A második az elvárt eredmény és az elfogadási feltételek rögzítése: közösen kell meghatározni, milyen javulást várnak, legyen szó rövidebb ügyintézésről, kevesebb manuális munkáról vagy kevesebb megszakadó onboardingról. A harmadik a megvalósítás és a tartós működtetés feladatmegosztása: el kell dönteni, mely képességeket tartják fenn saját megoldásban, és melyeket vesznek igénybe szolgáltatásként, egyértelműen kijelölve a bank, az integrátor és a platformszolgáltató feladatait. A bank saját üzleti döntéseinek és megfelelőségének felelőssége külső szolgáltatás mellett is megmarad.
